- Gyerekkorodtól kezdve tudatosan arra készültél, hogy egyszer majd profi labdarúgó leszel?

Tulajdonképpen igen, egészen kisgyerek korom óta focizok, annak ellenére is, hogy a szüleimnek nem sok közük volt a labdarúgáshoz. Ugyanakkor a nagypapám profi szinten futballozott Erdélyben, a román bajnokságban, ő egész komoly szintig eljutott. Valószínűleg tőle örököltem a labdarúgás iránti szeretetemet. Körülbelül öt éves lehettem, amikor elkezdtem futballozni. Óbudán lakom a szüleimmel, így az első klubom a hozzánk közel lévő III. Kerület TVE volt, de itt csak rövid ideig fociztam, mert hétévesen már a Vasas játékosa voltam. Először a Vasas-Pasarét csapatában játszottam, majd 2010-ben átkerültem a Vasas Akadémiára, ahol egészen 2016-ig futballoztam. A Vasashoz egyébként azért kerültem át, mert a szüleim úgy gondolták, hogy ott jobban fogok tudni fejlődni, vagyis a család részéről maximális támogatást élveztem. Iskola után mindig elvittek edzésre, szóval nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Bennem sosem volt az kérdés, hogy egyszer profi futballista leszek, de szerencsére a tanulást sem vettem félvállról. Van egyébként egy bátyám is, ő 26 éves, sokáig vízilabdázott, többször szerepelt az utánpótlás-válogatottban is, de ő végül nem lett profi sportoló, inkább a tanulásra helyezett nagyobb hangsúlyt.

- A Vasas Akadémia iskolájában tanultál?

Nem, a Vasastól teljesen független iskolába jártam, a III. kerületi Árpád Gimnázium tanulója voltam. Sokszor nem is volt egyszerű összeegyeztetni a focit a tanulással, de szerencsére azért így vagy úgy, de mindig sikerült megoldani. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy imádtam suliba járni, de a szüleim megkövetelték tőlem, hogy tisztességesen tanuljak és ezt így utólag nagyon jó dolognak tartom. 

(Forrás: arpadgimnazium.hu)

- Hogy kerültél a Vasastól Újpestre?

Ez egy érdekes kérdés. A sportszakemberek véleménye szerint az U15/U16 az a korosztály, amikor eldől az, hogy melyik gyerek nő meg, izmosodik meg annyira, hogy alkalmas legyen a profi sportra. Sajnos 15-16 éves koromban fizikailag visszamaradottabb voltam a csapattársaimnál, ami azt jelenti, hogy alacsony voltam és nem sok izom volt rajtam. A Vasasnál ekkor már nem igazán gondolkodtak bennem, úgy éreztem, hogy lemondtak rólam.

- Szavad ne felejtsd, de ilyen adottságokkal már akkor is belső védő voltál?

Nem, ekkor még középpályásként szerepeltem. Nagyon kicsiként védőként kezdtem, amikor még 5x2-es kapukra keresztben játszottunk a pályán, majd később szélső védő is voltam, aztán 14 éves koromban átkerültem a középpályára, hiszen egy belső védőnek jó fizikumúnak kell lennie, én pedig ahogy már mondtam, nem voltam az. 

- Kanyarodjunk vissza Újpestre!

Szóval a Vasasnál már nem igazán számoltak velem, így éltem a kínálkozó lehetőséggel és Újpestre igazoltam. Azt tudni kell, hogy viszonylag nagyot kockáztattam ezzel, hiszen a Vasassal végig a kiemelt bajnokságban, az ország legjobb utánpótlás-csapatai ellen szerepeltem, míg az Újpest U17-es korosztályos csapata csak az NB III-ban szerepelt. Tisztában voltam azzal, hogy az NB III-as utánpótlás-bajnokságból kevesen jutnak el a profi szintig, de nem adtam fel az álmaimat és még keményebben küzdöttem. Ma már tudom, hogy remek döntés volt a klubváltás, de mint az életben mindenhez, az előrelépésemhez is szükség volt egy jó adag szerencsére is. 

- Mondhatjuk azt, hogy 16 évesen mindent egy lapra feltettél, hiszen a kiemelt bajnokságból az NB III-as utánpótlás-bajnokságba igazolni nem feltétlenül előrelépés?

Nem, hogy nem előrelépés, hanem inkább kettővel hátrébb léptem ekkor, de úgy voltam vele, hogy ez az utolsó esélyem. Ha a Vasasnál maradok, ahol ekkor már nem számoltak velem, akkor biztos, hogy rövid időn belül végleg abbahagyom a futballt. Így viszont adtam magamnak egy utolsó esélyt, amivel szerencsére sikerült élnem. Az első szezonban Újpesten majdnem gólkirály lettem védekező középpályásként, igaz, NB III-ról beszélünk, de az önbizalmamnak nagyon jót tett az az idény. Abban az évben megnyertük a bajnokságot, a következő évben pedig már az NB II-ben szerepeltünk az U19-es csapattal, ahol azért jóval színvonalasabb meccseket játszottunk én pedig megkaptam ott a csapatkapitányi karszalagot. 

- Ebben a szezonban debütáltál a felnőtt bajnokságban is.

Így van, Mundi Viktornak, az Újpest FC II vezetőedzőjének nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő adta meg számomra a lehetőséget, hogy a 18. születésnapom előtt pályára léphettem a felnőttek között. 

- A következő idényben pedig - még mindig U19-es korosztályú játékosként - már alapembere lettél az Újpest második csapatának.

Így van, ekkor kezdtem érezni azt, hogy a karrierem ismét jó úton jár. Az igazi előrelépést a 2019/2020-as szezon hozta meg, amikor 12 meccsen hét gólt szereztem a második csapatban, ezzel pedig felhívtam magamra az első csapat szakmai stábjának és az utánpótlás-vezetőnek a figyelmét is. Felajánlottak számomra egy profi szerződést, amit örömmel fogadtam el. A szerencsének itt is fontos szerepe volt, hiszen mielőtt szerződést ajánlottak volna nekem, sosem játszottunk az első csapat ellen, de miután aláírtam az első profi szerződésemet, talán rá egy hétre edzőmeccset játszottunk az NB I-es csapat azon játékosai ellen, akik a bajnokságban kevesebb játéklehetőséget kaptak. Azon a találkozón megtetszett a játékom Nebojsa Vignjevicnek, aki akkor az Újpest vezetőedzője volt és megadta számomra a lehetőséget, hogy az első csapattal készülhessek. Onnantól kezdve minden nagyon gyorsan történt, alig ocsúdtam fel és már NB I-es meccskeretben voltam, majd októberben egy Ajka elleni Magyar Kupa-meccsen debütáltam az első csapatban. Igaz, hogy csak az utolsó 15 percre álltam be csereként, de sosem felejtem el azt az érzést, amikor először játszottam az Újpest első csapatában. Bő egy hónappal később a Vác elleni kupameccsen már kezdőként léptem pályára és azon a meccsen sikerült az első gólomat is megszereznem. Természetesen a téli, ciprusi edzőtáborozást is az első csapattal csináltam ekkor már végig, majd az első tavaszi NB I-es bajnokinkon az élvonalban is debütáltam 2020-ban. 

- Ekkor még mindig középpályás voltál?

Így van, középpályán játszottam, szóba sem került ekkor még az, hogy a védelem tengelyében szerepeljek. Sőt, inkább voltam támadó középpályás, semmint védekező. Az évek során az látszódott, hogy sokkal stabilabban védekezek és aztán egy eltiltás miatt kerültem a belső védő posztra, ahol olyan jó teljesítményt nyújtottam, hogy onnantól kezdve egyre gyakrabban számoltak velem védőként.

- Viszonylag fiatalon megkaptad Újpesten a kapitányi karszalagot, hogy jött ez a lehetőség? A csapattársak szavaztak meg, vagy a vezetőedző jelölt ki csapatkapitánynak?

Tavaly februárban volt egy hazai, Kisvárda elleni kupameccsünk, amelyen az akkori csapatkapitány, Mitrovic nem lépett pályára és mivel a kezdőben én számítottam az egyik legtapasztaltabb játékosnak, Kruscic mester nekem adta a szalagot a meccs előtt. Mai napig az a mérkőzés az egyik legnagyobb futballélmény számomra, amit nem nézőként, hanem játékosként átéltem. 1-0-ás hátrányból sikerült fordítanunk, a győztes gólt pedig én szereztem a 93. percben.

Ezt követően, amikor Mitrovicot lecserélték, vagy nem lépett pályára, akkor automatikusan én kaptam meg a kapitányi karszalagot, majd tavaly nyáron, miután Mitrovic eligazolt, én örököltem meg a csapatkapitányi szerepkört. Vagyis nem volt választás, hanem megörököltem a karszalagot, de úgy éreztem, hogy a csapattársak és a szakmai stáb tagjai is maximálisan elfogadtak engem csapatkapitánynak. Óriási büszkeséggel tölt el, hogy az Újpest csapatkapitánya lehettem, ez egy olyan dolog, ami végig kíséri a karrieremet és mindig büszkén gondolok rá vissza. 

- Adódik is a kérdés, hogy mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy Újpestről Székesfehérvárra igazolj? Kikkel beszélted át ezt a dolgot, mielőtt meghoztad a döntést?

Nem túlzás azt állítani, hogy életem legnehezebb döntése volt ez, nagyon sokáig őrlődtem, amíg megszületett ez a döntés. Természetesen kikértem néhány olyan ember véleményét, akikben maximálisan megbízom, de végig sikerült kordában tartanom a saját gondolataimat és a végső döntést egyedül hoztam meg. Rengeteg dolgot kellett átgondolnom, hiszen egy biztos pozíciót adtam fel Újpesten, ugyanis nem csak csapatkapitánya, de az egyik alapembere is voltam a csapatnak. Azzal, hogy a Vidibe igazoltam, egy új szintre szeretném emelni a karrieremet. Itt keményen meg kell küzdenem azért, hogy a csapatba kerüljek, hiszen a posztomon nagyon sok jó képességű játékos van a keretben, de úgy érzem, most pont erre a harcra van szükségem ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni. 

- Ki az a játékos, aki nagy hatással volt a pályafutásod alakulására, akire úgymond példaképként tekintesz?

Nyilván kisgyerekként azt nézi az ember, hogy melyik játékos lövi a legtöbb gólt, vagy ki mutatja be a legszebb cseleket. A korosztályom döntő többségének Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi a kedvenc játékosa, nekem viszont gyerekkorom óta az FC Bayern München a kedvenc külföldi csapatom és Joshua Kimmich az a játékos, aki a legnagyobb hatással volt rám. Őt nyugodtan nevezhetjük a példaképemnek. Ráadásul ő is volt korábban belső védő és szélső védő is, végül megragadt a középpályán - vagyis hozzám hasonlóan ő is több poszton játszott. 

- Már rutinos játékosnak számítasz az NB I-ben, az összes csapat ellen többször is játszottál. Ki az a támadó a magyar élvonalban, aki a legtöbb borsot törte eddig az orrod alá, aki ellen a legnehezebb volt játszanod?

A karrierem elején annak örültem, hogy játszhatok és nem feltétlenül azt néztem, hogy ki ellen megy a legnehezebben a játék. Az elmúlt években aztán valóban jópár támadó ellen játszottam az NB I-ben, sok Újpest-FTC derbin is pályára léptem, ezeken sajnos nem sok sikerélményben volt részünk. Ezeken a derbiken az FTC is mindig kettőzött erővel küzdött ellenünk, a ferencvárosi támadók rendre megnehezítették a dolgunkat. De a legutóbbi ellenfelünkben, a Puskás Akadémiában is szerepel egy támadó, aki szerintem az egyik legjobb az NB I-ben, ő Zahedi, aki ellen szintén nem könnyű játszani.

- Korábban említetted, hogy az egyik legnagyobb futballélményed amit játékosként átéltél, az az Újpest - Kisvárda kupameccs volt. Milyen futballélményeid vannak még ezenkívül?

Amit játékosként átéltem és mindenképp szeretném megemlíteni, az az Újpesttel megnyert Magyar Kupa döntő. Ami pedig nem az én meccsem, de nagy hatással volt rám, az a 2013-as BL-döntő, amit az FC Bayern München 2-1-re megnyert a Dortmund ellen a Wembleyben. Azért is volt nagy öröm számomra az a győzelem, mert élénken élt még bennem a 2012-es BL-döntő kudarca, amikor Münchenben kaptunk ki tizenegyesekkel a Chelseatől. Ezeket a meccseket még gyerekfejjel, 11-12 évesen éltem át és azóta is büszkén szurkolók a bajoroknak.

- Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Számomra nagyon fontos az, hogy mindig megfelelő állapotban legyek, ezért a megfelelő minőségű és mennyiségű pihenés áll az első helyen. Ugyanakkor a labdarúgástól ekkor sem szakadok el teljesen, ugyanis nagyon szeretek focimeccseket nézni a tv-ben. Próbálom szakmai szemmel nézni a mérkőzéseket, különösen azokat a játékosokat figyelem, akik azon a poszton szerepelnek, amelyiken én is. Sok barátom van, akiket még az iskolában szereztem és mivel közülük csak én vagyok futballista, így amikor velük vagyok, akkor tényleg sikerül kiszakadnom a labdarúgásból. Korábban elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat is az ELTE-n gazdálkodási és menedzsment szakon, most azonban kissé háttérbe szorult az egyetem, de mindenképp úgy gondolkodom, hogy még fiatalon megszerezzem a diplomát is, szerintem össze tudom egyeztetni a focit a tanulással. 

- Most így, 22 évesen, milyen célokat tűzöl ki magad elé a karrieredben?

Az egyéni céljaim közül számomra a legfontosabb, hogy válogatott futballista legyek. Ezért is igazoltam a Vidibe, mert úgy érzem, itt jó esélyem van arra, hogy még tovább fejlődjek, még jobb játékos legyek. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon jó játékosok szerepelnek a válogatottban a posztomon, ez is csak arra motivál, hogy én is még jobb legyek. Emellett az is fontos számomra, hogy a Vidivel a jövőben minél eredményesebben szerepeljünk, hiszen az egyértelmű, hogy ez a csapat sokkal jobb annál, mint amit a pillanatnyi helyezése mutat.

Dusan Vasziljevics, Farkas Balázs, Sándor György, Lipták Zoltán, Vaskó Tamás, Nego Loic, Suljic Asmir - ők azok a játékosok, akik Újpestről igazoltak a Vidibe, majd később bajnoki címet ünnepelhettek piros-kékben. Hasonló sikereket kívánunk Csongvai Áronnak és Katona Mátyásnak is!