Nem gyakran érkezik hondurasi játékos Magyarországra, te viszont a görög élvonalbeli Panetolikostól a múlt héten Fehérvárra igazoltál. Hogy mutatkoznál be a szurkolóknak?

Valóban, ha jól tudom, Luis Ramos után én vagyok a második hondurasi labdarúgó az NB I-ben. Ő bajnok lett a Debrecennel, talán ez is jó előjel. Boldog vagyok, hogy Magyarországra igazolhattam, az első napok után a csapat is nagyon szimpatikus, akivel eddig beszéltem, mindenki nagyon kedves volt hozzám és úgy látom, nagyon ambiciózus csapatunk van. Olyan játékos vagyok, aki mindig mindent belead a pályán, amikor felveszem a mezt, mindent megteszek a csapat sikeréért. Nem vagyok a nagy szavak embere, a tetteimmel, a játékommal szeretnék bizonyítani a szurkolóknak. Nagy céljaim vannak, mindig a csapat teljesítménye az elsődleges számomra és szeretnék segíteni abban, hogy oda kerüljünk a tabellán, ahol ennek a klubnak a helye van.

Személyesen is ismered Luis Ramost?

Igen, nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Az ideigazolásom előtt beszélgettem vele és ő is javasolta, hogy igazoljak Magyarországra. Beszéltünk a Vidiről is, elmondta, hogy milyen nagy hagyományokkal rendelkező klubról van szó.

Mekkora váltás volt az amerikai kontinens után az európai foci, amikor Görögországba igazoltál?

Teljesen más volt minden szempontból. Európában a játszósabb focit részesítik előnyben a csapatok, míg Amerikában, így Hondurasban is sokkal több az ütközés, a keménység, a játéknak inkább a harcias jellege dominál. Ennek ellenére a hazámban is szeretik azért a szép játékot.

Az orvosi vizsgálat idején már jártál Fehérváron. Mik voltak az első benyomásaid az országról?

Igen, bár épphogy megérkeztem Magyarországra, szinte már rögtön utaztam is tovább a csapathoz Horvátországba, így sokat még nem láttam az országból. Az interneten kerestem beszámolókat és fotókat, azok alapján biztosan nem ér majd csalódás.

Elsősorban védekező középpályás a posztod, szoktál a pálya más részein is játszani?

Védekező és támadó középpályásként is szeretek játszani, ahol az edző számít rám, ott próbálok bizonyítani. De alapvetően a hatos és a nyolcas pozícióban érzem otthon magam a pályán.

Az érkezésed bejelentése után tapasztaltuk, hogy milyen sokan követnek a közösségi médiában. Nagy rajongótáborod van mint játékos?

A legtöbben bizonyára Hondurasból követnek, de hogy pontosan mennyien, azt nem tudnám megmondani. Persze amikor jó dolgok történnek az emberrel, például bemutatják az új klubjánál, mindig többen lájkolják be, de ez számomra nem olyan fontos, nem fordítok kiemelt figyelmet arra, hogy mennyien követnek az interneten. Futballistaként szeretnék nyomot hagyni az emberekben, nem úgy, mint akinek nagyon sok követője volt (nevet). Az persze jól esik, hogy mióta eljöttem a hazámból, figyelemmel kísérik a pályafutásomat és arra is, hogy görög szurkolók is követnek.

Szülőhazádban sztárként kezelik a sportolókat?

Érdekes, de ez annyira nem jellemző, mint itt Európában vagy az USA-ban. Persze többen ismernek minket, de sztárként azért nincsenek kezelve a sportolók Hondurasban. 

Kivel kerültél szorosabb kapcsolatba az első napokban?

Aleffel és Stopirával. Velük egymás nyelvét is értjük, ami könnyebbség, így velük beszélgettem többet az első napokban.

A Radnicki Beograd elleni felkészülési meccsen be is mutatkoztál Vidi-mezben. Hogy érezted magad a pályán?

Jól éreztem magam, de alapvetően is akkor érzem jól magam, amikor meccseket játszhatok, ezért érkeztem a Vidihez is. Sokkal jobb ott lenni a pályán, mint a kispadról nézni a többieket (nevet).

Mik az erősségeid?

A legnagyobb fegyvertényemnek a jó értelemben vett agresszív játékot tartom. Ez talán abból következik is, amit már említettem, hogy amint felveszem a mezt és kimegyek a pályára, mindent megteszek a csapat sikeréért.

Hogy esett a választásod a 12-es mezszámra?

A legszívesebben a 20-as számot választottam volna, mert eddig egész életemben ebben a számban játszottam a klubcsapataimban és a válogatottban is, hozzászoktam, megszerettem. Viszont a Vidinél már volt 20-as, így amikor megérkeztem, beszéltem a szintén télen érkezett Tobias Christensennel, hátha meg tudunk egyezni a cserében, de mondta, hogy ő is szereti a 20-ast és kitartana mellette. Van egy kétéves gyermekem, a 12-esre az ő születésnapja miatt esett a választásom.

A családod is veled tartott Fehérvárra?

Még nem volt rá lehetőség, a családom Hondurasban van, ahonnan igencsak bonyolult Magyarországra eljutni és nem szerettem volna, hogy nélkülem keljenek útra. De remélhetőleg hamarosan ők is követhetnek majd.

Milyen terveket tűztél ki magad elé a folytatásra?

Szeretnék a jövőben is játszani a hondurasi válogatottban, ehhez pedig a klubomban is jól kell teljesítenem. Most a legfontosabb, hogy megismerjek mindenkit, beilleszkedjek a csapatba, és sikeresek legyünk a Vidivel. Ebből következhet majd ismét a válogatott, amelynek a mezét nagyon büszkén viselem.