- Június második felében sikeres operáción estél át. Számon tartod, hogy ez hányadik műtéted volt?

Tréfásan fogalmazva már jócskán túl vagyok annyi operáción, hogy simán kitehetnék a kocsim szélvédőjére egy rokkantkártyát (nevet). De vegyük sorban: 1979-ben és 1981-ben is eltört a jobb szárkapocscsontom, ezzel azonban a súlyosabb sérüléseket le is tudtam, már ami az aktív labdarúgó-pályafutásomat illeti. Utána viszont számolatlanul jöttek a sérülések és műtétek. Kétszer operáltak porcleválással, ugyancsak kétszer feküdtem kés alá Achilles-műtét miatt, gerincsérvem is volt, a térdemet is megoperálták már. A legsúlyosabb sportsérülésemet 12 éve, 2008-ban egy "sörmeccsen" szereztem Polgárdiban, akkor kettős nyílt sípcsont- és szárkapocscsonttörést szenvedtem, pedig csak az utolsó néhány percre álltam be. Most így jobban belegondolva, ez a csípőprotézis beültetés nem is tűnik olyan nagy dolognak (nevet). 

- Azt szokták mondani, az élsport nem túl egészséges dolog. Az a sok szép siker, amit labdarúgóként elértél, főleg a Vidi mezében, sok mindenért kárpótol utólag?

Ha előre tudom, hogy a labdarúgó-pályafutásom ilyen sérülésekkel jár, akkor is belevágtam volna. Ha pedig most mindent újra kezdhetnék, akkor pontosan ugyanígy csinálnám végig. Viszonylag kevés ember mondhatja el magáról, hogy egész életében azt csinálta, amit a legjobban szeret. Hat éves voltam, amikor a két bátyámmal elkezdtük "püfölni" a labdát, számomra nagy öröm az, hogy a szenvedélyem volt egyben a munkám is. Ha jók lennének a lábaim, akkor valószínűleg a mai napig rúgnám a bőrt, pedig kevesebb mint egy hónap múlva, augusztustól hivatalosan is nyugdíjas leszek.

- 1956-ban születtél, de egyáltalán nem az jut az ember eszébe rólad, hogy itt kopogtatsz a nyugdíjas kor ajtaján. Milyen tervekkel várod a következő éveket?

Valószínűleg edzősködni már nem fogok, azonban a Vidi lánycsapatok ügyes-bajos dolgait a jövőben is szívesen ellátom, mint technikai vezető, valamint Pera barátom örökségét, a Vidi Múzeumot is mindenképp tovább szeretnénk vinni Tauser Zolival és Németh Jánossal. A következő időszakban hetente többször is meglátogat egy gyógytornász, akinek a segítségével remélhetőleg augusztusra olyan állapotba kerülök, hogy már ismét el tudom hagyni a lakásomat. A műtét miatt sajnos a Vidi - Fradit ki kellett hagynom júniusban. Ám ha kell, mankóval, de ott leszek a MOL Aréna Sóstóban az új szezon első hazai bajnokiján, és a Vidi Múzeumban is várni fogom az oda ellátogató szurkolókat.