Bár két hét eltelt már a Vaduz elleni, kieséssel végződő Európa Liga-selejtező óta, mégis kezdjük ennek a feldolgozásával. Hogy láttad az idei nemzetközi kupaszereplést? 

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, mindenkit váratlanul ért a kiesés. Nem lehet és nem is akarunk olyan helyzetre felkészülni, hogy egy papíron gyengébb ellenfél ellen a második körben búcsúzunk, ráadásul ilyen teljesítménnyel. Ha őszínték akarunk lenni, a csapat messze nem azt játszotta, amit tud. A párharc első meccsén szerzett vezető góltól kezdve nagyjából 180 percig egyszerűen nem fociztunk. Utána, amikor már minden veszni látszott, elkezdtünk támadni, óriási helyzeteket alakítottunk ki, de ez már késő volt, a futball pedig büntetett. Az elfogadhatatlan teljesítményhez nyugodtan hozzávehetjük a Zeta elleni visszavágó egészét is, ami így már 270 perc, így nem lehetett továbbmenni. Mondhatjuk, hogy az elmúlt évek európai eredményeiből ez a mostani lóg ki lefelé, és talán sokan aláírnák, ha ezután megint a korábbi széria következne, szerintem azonban eljutottunk arra a szintre klubként és csapatként, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. És ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a Vaduz nem megérdemelten jutott tovább, a mi problémáink az ő teljesítményükből semmit nem vonnak le. 

Hogyan kezeltétek a helyzetet? Sok helyen felröppent a hír Marko Nikolics vezetőedző távozásáról, ennek volt alapja? 

A legfontosabb ilyenkor, hogy egyenes gerinccel, egymás szemébe tudjunk nézni és megbeszéljük, ki miben hibázott, ki miért felelős. A győzelmeknek mindig van gazdája, nyilván a vereségeknek kevésbé, de embernek kell maradni a nehéz pillanatokban is. Marko Nikolics olyan edző, akinek a vezetésével a csapat bajnok, kupagyőztes, EL-csoportkörös, BL- és EL-playoffos volt két év alatt, ráadásul érvényes szerződéssel rendelkezik. Bizalmat vívott ki magának a korábbi eredményeivel és ez a bizalom egy ilyen eredmény után sem tud azonnal elveszni. Azt azonban meg kell érteniük a szurkolóknak és a közvéleménynek, hogy vannak ügyek, amiket házon belül oldunk meg, nem pedig a nyilvánosság előtt. Mindenféle belső dolgok kiteregetése nélkül annyit azért el lehet mondani, nem véletlen az, hogy a játékosok úgy reagáltak a kiesésre, ahogy azt a két első bajnokink eredménye mutatja. 

A háromfrontos harcból kétfrontos lett, bár nem erre készültünk. Milyen célokkal vágtunk neki a hazai sorozatoknak? 

Egy nagy álmunk erre a szezonra hamar köddé vált, marad a másik kettő. Itthon kimondott célunk a bajnoki cím és a kupagyőzelem. Van olyan nézőpont, ami szerint a nemzetközi szereplés kiesésével könnyebb lehet a hazai sorozatokban eredményt elérni, de én azt éreztem, hogy mindhárom sorozatban elérhetjük, amit kitűztünk magunk elé. Tavaly a csoportkör után megnyertük a Magyar Kupát, a bajnokságban pedig ezüstérmesek lettünk, ezt akartuk túlszárnyalni idén, sajnos ez már nem jön össze. Azt várom a csapattól és a szakmai stábtól, hogy a bajnoki címért és a kupagyőzelemért mindent megtegyenek. 

Eddig jó úton haladnak a játékosok, hiszen kettőből kettő bajnokit megnyertek, vezetik a tabellát. 

Nyomot hagyott a játékosokban a korai EL-búcsú, de ahogy az előbb mondtam, nem véletlenül kezdték úgy a bajnokságot, ahogy. Nyilván az is jót tett, hogy voltak változások a csapat összetételében, látszik, hogy egészséges konkurenciaharc van. A keretünk erős és versenyképes, a játékosok éhesek a sikerre. Most az a legfontosabb hogy az első két bajnokit megnyertük, ami utoljára öt évvel ezelőtt, a 2014-15-ös szezonban volt így. Külön kiemelném, nagyon jóleső érzés volt, ahogy Vaduz után három nappal, a Kaposvár elleni bajnokin a szurkolók fogadták a játékosokat, köszönöm nekik. A csapat azon lesz, hogy ezt a szeretetet meghálálja a teljesítményével. 

Érkeztek játékosok az elmúlt hetekben és távoztak is jó páran - leginkább kölcsönbe -, de a tavalyi csapat magja egyben maradt. Milyen változás várható még a keretben a nyáron?

Folyamatosan vizsgáljuk a keret állapotát, minőségét, életkori összetételét. Ezen eredményekre is reagálnunk kell amellett, hogy mindig akadnak posztok, ahol frissítésre vagy erősítésre van szükség. Vannak posztok, ahol nagyobb versenyt szerettünk volna, illetve vannak olyan játékosok, akik ebben az évben kaphatnak több lehetőséget, ami plusz minőséget hozhat. Az sem titok, hogy néhány játékos szerződése az utolsó évéhez érkezett, így ezt sem hagyhattuk figyelmen kívül. A keret erősödött, jobban lehet rotálni, de ez a rész már a vezetőedző feladata. Megszokhatta mindenki, hogy a futballban minden és annak az ellenkezője is megtörténhet, így nem mondom azt, hogy nem lesz már változás a keretben. 

Egy új szövetségi szabályozásnak köszönhetően több fiatalnak is lehetősége van hétről hétre az NB II-ben bizonyítania. Illetve a Vidi II is újabb átalakuláson ment keresztül a nyár folyamán. 

Rendkívül üdvözlendő lépésnek tartom az MLSZ új, kooperációs szabályát. Már az első három NB II-es forduló után elmondható, nagyon előnyös mindkét csapat és a játékosok szempontjából is ez a rendszer. Az NB III-as együttesünk az egyik legfiatalabb átlagéletkorú gárda az egész mezőnyben, ami nagyon tisztán mutatja a koncepciónkat. Tímár Krisztián vezetésével kitűnő képző és fejlesztő munka zajlik második csapatunknál, csakúgy mint az utánpótlásban. A Vidinél a játékosok fejlődését tartjuk elsődlegesnek, nem a csapatsikereket hajszoljuk. De azt is látni kell, hogy az akadémiák elviszik a legtehetségesebb gyerekeket, mert a szülők azt gondolják, hogy csak ott tudnak megfelelően fejlődni. Ahogy már többször elmondtam, nálunk eredménykényszer kizárólag a felnőtt kereten van, ehhez tartjuk magunkat továbbra is. Tudom, mennyivel nehezebb egy Vidiben focizó fiatalnak az útja az első csapatig, de ha valaki ezt az utat járja végig, messzire juthat. 

A harmadik forduló jön az OTP Bank Ligában, mik a benyomásaid az idei NB I-ről, milyen lesz a 2019-2020-as bajnokság? 

Nagyon nehéz bajnokság előtt állunk, jó néhány csapat sokat erősödött, színvonalasabb találkozókat lehet majd látni. Az első két-három együtteshez csatlakozott minimum kettő, akik nagyon jól erősítettek a nyáron. Külön örülök például annak, amit első fordulós ellenfelünktől, az újonc Kaposvártól láttam. Eljöttek ugyanis Székesfehérvárra és futballozni akartak. Jó iránynak tartom, hogy egy fiatal edző ebben hisz, remélem, ez a hite sokáig ki is tart, az ilyen hozzáállás csak emelheti a bajnokság színvonalát. 

Hosszú idő után az első teljes szezonunk lehet az idei hazai pályán. Milyen pluszt jelenthet ez a csapatnak?

Három év után költöztünk vissza Fehérvárra tavaly év végén, ráadásul az új szezon elején megint albérletbe kényszerültünk. Bízom benne, hogy most már végleg az otthonunkban maradhatunk, mert az elmúlt időszakot mindenki megsínylette, szurkoló, játékos és a város egyaránt. Az is igaz ugyanakkor, hogy a Felcsúton is végig kitartó drukkerek és a csapat között ebben az időben kialakult egy erős kapocs, ami az egyik alapja volt a sikereinknek. Az, hogy végre saját stadionban tudunk egy teljes bajnokságot lejátszani, sokat jelent. Bízom benne, hogy a csapat olyan játékot produkál, amivel a nézőszám is nő a MOL Aréna Sóstóban, és egyre többen választják a Vidi meccseit!