A MOL Vidi FC 2019. május 25-én története során hatodik alkalommal játszik Magyar Kupa-döntőt. Az eddigi öt kupadöntőből csapatunk egyet nyert meg, 13 évvel ezelőtt, 2006-ban a Vasast győztük le hosszabbítást követően 11-es rúgásokkal. A Vidi mostani keretéből két stábtag is részese lehetett az első - és máig egyetlen - kupasikernek. Dr. Kovács Tibor csapatorvost és Debreceni Tibor sportmasszőrt arra kértük, elevenítsék fel a 13 évvel ezelőtti kupagyőzelmet.

"Hosszú ideje dolgozom a labdarúgásban, az elmúlt években pedig nagyon sok szép sikert ünnepelhettem a Vidivel. Azonban ahogy az élet számtalan területén megállja a helyét a mondás, mely szerint "az első az igazi", ugyanúgy igaz ez az én esetemben a 2006-os kupagyőzelemmel kapcsolatban is, hiszen az volt az első nagy siker, amit csapatorvosként átélhettem. Az a siker, a kupagyőzelem és a bajnoki bronzérem, gyakorlatilag a semmiből jött, hiszen nem úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy a dobogón fogunk végezni és mellé még a kupát is megnyerjük a klub történetében első alkalommal. Nagyon nehéz anyagi helyzetben volt akkor a csapat, ez azonban az elért eredményeinken nem látszódott meg. A siker titka szerintem abban rejlett, hogy az a csapat rendkívül összetartó volt, jó emlékkel gondolok vissza a játékosokra és természetesen Csertői Aurél vezetőedzőre is. A saját példám is jól mutatja egyébként, hogy azóta mennyit változott, mennyit fejlődött a magyar labdarúgás, hiszen 2006-ban még nem főállású alkalmazottként dolgoztam csapatorvosként a klubnál, mint manapság. 13 évvel ezelőtt, az a bizonyos május 17-i szerdai napom úgy nézett ki, hogy délelőtt végeztem a rendelésemmel, beültem a kis kocsimba és felhajtottam Budapestre az Üllői útra, a Fradi pályára, ahol aztán egyszer csak egy hihetetlen, meseszerű történetbe csöppentem. Egy érzelmi hullámvasúton száguldottunk, hiszen előbb vesztésre álltunk, majd a második félidő elején alig tíz perc alatt fordítani tudtunk, aztán percekkel a vége előtt egyenlített a Vasas, majd jött a hosszabbítás és a tizenegyes-párbaj. Még most így visszaemlékezve is elfog az a katarzís-szerű érzés, amit akkor ott a helyszínen átéltünk" - emlékezett vissza dr. Kovács Tibor, majd Debreceni Tibor, vagy ahogy mindenki ismeri, "Penge" vette át a szót.

"Abban az időben még szegény Molnár Zoli bácsival voltunk ketten masszőrök a Vidinél, illetve Gáspár Péter segítette a munkánkat gyakornokként, azonban ő a döntő napján a Vidi-táborban volt, onnan szurkolt a csapatnak. Azt sosem felejtem el, amikor Sebők Zsolti összeütközött az egyik angyalföldi támadóval és a földön maradt, akkor mekkora izgalom lett urrá a kispadon helyet foglaló nagyon fiatal cserekapuson, Erdei Petikén. Már állt fel, tiszta stresszben volt, mi nyugtattuk meg, hogy nem kell izgulnia. Rövid ápolást követően Sebők folytatni tudta a játékot és a végén oroszlánrészt vállalt a kupagyőzelemből. Amikor "Sebi" megfogta az utolsó tizenegyest, mindenki egy emberként rohant a pályára ünnepelni, fantasztikus élmény volt. Miután visszaértünk éjjel Székesfehérvárra, a stadionnál várt bennünket egy nyitott tetejű busz, azzal mentünk be a belvárosba ünnepelni. Útközben, a csendes fehérvári éjszakában Sitku Illés "Béla" kezdett el kiabálni a buszról, hogy "Ébresztő Fehérvár! Ne aludjatok!" (nevet). A Városház terén aztán felejthetetlen, hajnalig tartó ünneplésben volt részünk."

Mi mást is kívánhatnánk a Vidi csapatorvosának és Pengének - na és persze az egész csapatnak és természetesen a szurkolóknak is - mint azt, hogy 13 év után, május 25-én késő éjjel ismét éljék át azt, ahogy egy Vidi-játékos ébresztőt zeng a fehérvári éjszakában, úton a MOL Aréna Sóstótól a belvárosig, ahol már ünneplésre készül több ezer Vidi-szurkoló!