- Hány éves korodban kezdtél el megismerkedni a labdarúgással, és miért pont erre a sportra esett a választásod?

A szüleimnek köszönhetően kezdtem el focizni, ők vittek le az első edzésre miután elmúltam 4 éves, vagyis nagyon fiatalon kezdtem el megismerkedni ezzel a sporttal otthon, Nyékládházán. Tulajdonképpen egyből megszerettem a labdarúgást, örülök, hogy szüleim fociedzésre vittek le először.

- Tudatos választás volt szüleid részéről a labdarúgás, volt esetleg a családodban más futballista is?

Édesapám is focizott, igaz alacsonyabb szinten, de valószínűleg tőle örökölhettem a labdarúgás iránti szeretetet.

- Még nem fejezted be az általános iskolát, amikor a fővárosba kerültél a Vasas Kubala Akadémiára. Hogy jött számodra ez a lehetőség?

Ebben is a szüleimnek volt nagy szerepe, hiszen amikor apu látta, hogy van érzékem a focihoz, akkor elvitt a Vasashoz próbajátékra. Ott sikerült meggyőző teljesítményt nyújtanom, és végül leigazoltak. Ekkor még 7. osztályos tanuló voltam, így az általános iskolát már nem otthon, hanem Budapesten fejeztem be, majd következett ugyanott a középiskola. Azonban nem is az volt a legnehezebb, hogy gyerekként egy teljesen új közegbe kerültem, hiszen ilyen fiatalon szerintem még sokkal könnyebben megy a hasonló korú társak közé a beilleszkedés. Ami igazán embert próbáló volt, az az, hogy elkerültem otthonról a családi fészekből, és csak hétvégente láttam a szüleimet, és ehhez is több órát kellett mindig utaznom. Ekkor viszont már biztos voltam benne, hogy profi futballista szeretnék lenni, hiszen az ember nem azért hoz ekkora áldozatot, nem azért költözik el gyerekként a családjától, hogy aztán elbukjon a kitűzött céljai előtt.

- Nemhogy nem buktál el, de szinte még tinédzserként, mindössze 19 évesen debütáltál az élvonalban a Vasas színeiben, ráadásul majdhogynem "hazai" pályán, hiszen egy DVTK - Vasas bajnokin mutatkoztál be 2015 nyarán. Mennyire volt ez meghatározó élmény számodra, hogy éppen Miskolcon játszhattad az első NB I-es mérkőzésedet?

Nem is az volt igazán meghatározó, hogy Miskolcon a Vasas színeiben léphettem pályára első alkalommal az élvonalban, ez csak amolyan hab volt a tortán. A igazi élmény maga a mérkőzés volt, az, hogy kezdőként szerepelhettem az első NB I-es meccsemen. Természetesen volt bennem drukk, kiben ne lenne hasonló helyzetben?

- Viszont remekül helytálltál, ezt jól bizonyítja az is, hogy a debütálásod óta szinte kirobbanthatatlan alapembernek számítottál a Vasasban, és csupán az előző szezon végén kellett néhány fordulót kihagynod egy sérülés miatt. Számítottál arra, hogy ilyen fiatalon megállod a helyed a legjobbak között?

Azzal, hogy én akkor kerültem a felnőtt csapatba, amikor a Vasas még NB II-es volt, szerintem jól is jártam, hiszen nem egyből dobtak be a mély vízbe, hanem fokozatosan tudtam fejlődni a felnőttek közt. A feljutás után pedig már szerintem könnyebb dolgom volt az NB I-ben.

- 2016-ban bemutatkozhattál a felnőtt válogatottban is - éppen Juhász Roland búcsúmeccsén Svédország ellen. Mennyire lepődtél meg, amikor kézhez kaptad a meghívót a nemzeti csapatba?

Nagyon boldog voltam, és persze meg is lepődtem, mivel nem igazán számítottam rá. Ugyanakkor leírhatatlan volt az érzés, amikor először pályára léptem a címeres mezben. Mindenképp az egyik legszebb élménye volt ez az eddigi pályafutásomnak. Remélem, a jövőben sokszor lesz még alkalmam átélni ezt a fantasztikus érzést.

- Kilenc NB I-es találatnál jársz, melyik gólodra emlékszel vissza a legszívesebben?

Így van, szerencsére szereztem már néhány gólt, de ha egyet kellene kiemelnem, akkor mindenképp a legelső lenne az.

- Igen fiatalon megnősültél, hiszen tavaly óta házas ember vagy. Egy interjúban azt olvastam, hogy a feleséged és a családja is nagy Vasas-szurkolók. Hogy fogadták azt, hogy a Vidiben folytatod a pályafutásodat?

Valóban így van (nevet). Azonban ebből semmi probléma nem volt otthon, mindenki elfogadta ezt a döntést, és persze sok sikert kívántak nekem, hiszen ők is tudják, hogy a Vidi az nekem előrelépést jelent a karrieremben. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy szurkolni fognak nekem, ahogy eddig is tették.

- Milyen tervekkel érkeztél Székesfehérvárra?

Az első fontos dolog, hogy minél hamarabb beverekedjem magam a kezdőcsapatba. Nagyon sok remek futballista van a keretben, úgyhogy egyáltalán nem vár rám könnyű feladat. Nem titkolt cél itt a Vidinél, hogy sikerüljön megvédeni a bajnoki címet, ebben és persze a jó nemzetközi szereplésben is segíteni szeretném a csapatot. Úgy érzem, gyorsan halad a beilleszkedésem, egyrészt köszönhető annak, hogy a keretben sok hozzám hasonló korú fiatal játékos is található, de a rutinosabb labdarúgók is befogadóak, valamint van a stábtagok közt egy régi ismerősöm is, ugyanis a csapat videóelemzője, Késedi Gábor évekig edzőm volt a Vasas Kubala Akadémián.

- Hogyan mutatnád be magad egy-két mondatban? Mi az ami az erősséged, és miben szeretnél még fejlődni?

Talán a legnagyobb erősségem az a győzni akarás és a sokszínűség. Támadásban és védekezésben is megoldom a feladatom, igaz a védekezésen van még mit csiszolni, abban mindenképp szeretnék tovább fejlődni.